Mostanában sokat gondolkozom az életmód-váltáson. Ezért is indítottam a blogot, de valahogy ez megsokszorozta a hozzá fűzött gondolataimat. Egyrészt azért, mert gyakran jut eszembe, hogy valamit szívesen leírnék nektek, másrészt azért is, mert az elkezdést már nem sokáig halogathatom. Jó hír, hogy kedvem sincs halogatni, mert azokkal a dolgokkal, amiket leírok nektek, és még azokkal is, amiket nem, nagyok sok kedvet kaptam és hirtelen nem megmászandó hegynek tűnik, csupán odafigyelésnek. Ennek eredményeképpen pedig kíváncsian várom, hogy mennyit, milyen idő alatt sikerül majd leadnom, és hogyan változik a közérzetem a hatására. 

Eddig sosem tudtam elképzelni, hogy sokra fogok menni, ezzel ellentétben most azt nem tudom elképzelni, hogy ne sikerüljön. Hiszen csupa olyan dolgot szeretnék megvalósítani, ami nemcsak hogy nem kellemetlen, de még sok szempontból könnyíteni is fogja az életemet. 

A mai témám az adagok és a látvány. Erről már korábban ejtettem szót, de ahogy mondják: a jó diák holtig tanul. :)

Most olvastam egy cikket a látványokról, hogy mennyire befolyásolják a fogyasztást. Ha jól néz ki, többet eszünk. Ha közelebb van, többet eszünk. Ha beszélgetünk közben, többet eszünk. Melyik a kakukktojás? Mert szerintem van egy, ami kilóg a sorból, amit nem szeretnék elhagyni. Ez a barátokkal étkezés.

Akármit is írt ez a tanulmány, én nem hiszek abban, hogy ezt is ki kellene venni az életünkből. Sőt, többet kellene beiktatni. Inkább legyek pár kilóval súlyosabb tőle. De őszintén hiszem, hogy a jó társaságban elfogyasztott étel jobban kerül felhasználásra. Nem stresszelünk közben, hogy sok vagy kevés az adag, éhesek maradunk vagy túlesszük magunkat, hanem jól érezzük magunkat. Ilyen egyszerűen. Szerintem a franciák, olaszok és a többi, közös étkezésekről elhíresült ország lakossága sem azt mutatja, hogy ez rosszat tesz. 

Abban viszont igaza van mindenkinek, hogy a szebb, közelebbi kaja jobban vonzza a szemet, és ezáltal máris jobban felkészíti a gyomrot a befogadására, éhséget érzünk egy idő után és azt szeretnénk csak enni, amire előtte gondoltunk. Nálam ez egy érdekesen stimulálható dolog, csináltam hozzá egy kis kísérletet. Semmi atomfizika, csak egy játék.

Szoktam jógára járni, mert a térdem miatt jobb, ha egy időre lassítok és nem futással próbálkozom, mert a túlsúly tönkreteszi a térdízületeket. A kora reggeli jóga előtt nyilván már nem szabad enni, ezért mire kiszabadulok, mindig a szemközti pékségbe mentem kávéért és egy (vagy kettő) csokis croissonért. Aztán rájöttem, hogy nemhogy fogynék, de megint felszedtem pár kilót. Amikor nem jógáztam, sokkal kevesebbet ettem reggelire. Gondoltam, kipróbálom az átállítást. Amikor jóga alatt a croissonra gondoltam, utána egyszerűen elképzelni sem tudtam más kaját. És ez így természetes, hiszen a megfelelő gyomorsav termelődik hozzá. De!

Nagyon szeretem a narancsot. Nem mindig és nem mindet, de a spanyol narancsért odavagyok, ami finom édes, zamatos. Egyik reggel vittem magammal, és amikor csak eszembe jutott a croisson, gyorsan és tudatosan a narancsra gondoltam, ahogy a leve kicsorog, ahogy beleharapok egy édes gerezdbe. És láss csodát, jóga után nemhogy a pékségbe indultam, hanem alig vártam a táskámig eljutást, máris elkezdtem a narancsot. :) És mire kiértem a jógastúdióból, már csak maximum a kávéra vágytam, de ha az elmaradt, a gyomrom és a fejem nem jelzett hiányt.

Szóval fontos, hogy tudatosan a megfelelő irányba tereljük magunkat. 

Akkor pár dolog, amiket én összeszedtem:

• kisebb tányérból kell enni
• keveset kell kiszedni, inkább többször, mert az agyunk akkor hamarabb hiszi el, hogy már eleget ettünk
• közel az egészséges ételeket tartsuk, pl kisrépát, szeletelt uborkát, almát - azt is el fogjuk fogyasztani
• tudatosan a jó ételekre kell gondolni, de ehhez ki kell találni, hogy az nálunk mi (fontos szeretni, akkor könnyebb átszokni!)
• ne nézegessünk édességeket, mert még ha megtartóztatjuk is magunkat, sokkal nehezebb lesz a napunk
• ne féljünk barátokkal többet enni, mert a stresszmentesen elfogyasztott ételek szerintem (!) kevésbé hízlalnak
• ne legyünk túl szigorúak magunkkal! Ha egy nap ettünk olyat, amit "nagyon nem kellett volna", a nap akkor sem ment kárba. Majd figyelünk legközelebb, és lehet, hogy akkor épp a lelkünknek szüksége volt a megerősítésre, hogy nem épp koplalótúrán vagyunk és elégedett legyen. Nem kell túlbonyolítani!

Én szép lassan elkezdem már a figyelést. Nem úgy, hogy holnaptól (azon úgyis mindig csak mosolyogni tudok), és nem is úgy, hogy most, hanem szépen-lassan, tartósan. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.