Hetek óta foglalkoztat a gondolat, hogy lassan ideje életmódot változtatni.
Nem csak azért, mert a súlyom megköveteli (bár ez is az egyik oka), hanem azért is, mert különben elég gonosz vagyok magammal. Miért is? Mindenkinek megadatok, hogy fiatalon azt kezdjen a testével, amit szeretne. Egy-két sajnálatos kivételtől eltekintve dönthetünk minden nap, minden órában, hogy hogyan töltjük el, miként bánunk magunkkal. Lehetnék minden nap büszke arra, amilyen vagyok.
De ahogy én állok most? Szánalmas.
És ezen ideje változtatni!
Mindig azt mondtam magamnak, hogy majd ha vége lesz az egyetemnek, majd ha lesz egy kis időm, majd ha nem kell mindenen stresszelni... De rá kellett jönnöm a tavalyi balesetem után, hogy mindezek mennyire üresen is hangoznak. Nem csak másoknak, hanem egyre inkább nekem is. Az idő eljött, és már múlni is látszott. Egy ideig ebbe kapaszkodtam - már mindegy, mondogattam magamnak. De hogy is tévedhettem ekkorát? Nem mindegy! Legyek akár 15, 35, 55 vagy akár 75, sosem késő elkezdeni foglalkozni magammal.
Szerintem a legfontosabb, amit megtagadok magamtól, az a tisztelet. Akármit elfogyasztok és nem gondolok rá, hogy percek boldogságáért megterhelem a szívemet, a vesémet, a májamat és a teljes érrendszeremet. Egy finom hamburgerért nehezebben lépcsőzöm, kényelmetlenül érzem magam a ruháimban és feszengek a társaságban.
Légyegében megtagadom magamtól, hogy élvezzem az életet, hogy büszke lehessek egyszer magamra.
Ezen pedig változtatni kell! Ideje, hogy magammal szemben is igényesebb legyen!
Ezért kezdtem ezt a blogot. Ha ismerős neked is a téma, tudod, hogy most micsoda bizonytalansággal írom ezeket a sorokat. Félek, hogy a kezdeti lelkesedés hamar elmúlik, hogy nem lesz erőm hozzá és még ráadásul - hála ennek a blognak - akárki szemtanúja lehet a kudarcomnak.
De egyben azt is várom ettől, hogy erőt adjon. Hiszem, hogy lesznek olyan napok, amikor csak azért fogok kevesebbet enni vagy elmenni mozogni, mert eszembe jut, hogy erről majd írhatok. És ha lehetőség van egy ilyen segítségre, miért ne használjam ki?
Kérlek, segítsetek a véleményetekkel és észrevételeitekkel, ha nektek is vannak ötleteitek. És remélem, hogy nemsokára már nagyobb önbizalommal fogok a tükörbe nézni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.