Mostanában sokat gondolkozom az életmód-váltáson. Ezért is indítottam a blogot, de valahogy ez megsokszorozta a hozzá fűzött gondolataimat. Egyrészt azért, mert gyakran jut eszembe, hogy valamit szívesen leírnék nektek, másrészt azért is, mert az elkezdést már nem sokáig halogathatom. Jó hír, hogy kedvem sincs halogatni, mert azokkal a dolgokkal, amiket leírok nektek, és még azokkal is, amiket nem, nagyok sok kedvet kaptam és hirtelen nem megmászandó hegynek tűnik, csupán odafigyelésnek. Ennek eredményeképpen pedig kíváncsian várom, hogy mennyit, milyen idő alatt sikerül majd leadnom, és hogyan változik a közérzetem a hatására. 

Eddig sosem tudtam elképzelni, hogy sokra fogok menni, ezzel ellentétben most azt nem tudom elképzelni, hogy ne sikerüljön. Hiszen csupa olyan dolgot szeretnék megvalósítani, ami nemcsak hogy nem kellemetlen, de még sok szempontból könnyíteni is fogja az életemet. 

A mai témám az adagok és a látvány. Erről már korábban ejtettem szót, de ahogy mondják: a jó diák holtig tanul. :)

Most olvastam egy cikket a látványokról, hogy mennyire befolyásolják a fogyasztást. Ha jól néz ki, többet eszünk. Ha közelebb van, többet eszünk. Ha beszélgetünk közben, többet eszünk. Melyik a kakukktojás? Mert szerintem van egy, ami kilóg a sorból, amit nem szeretnék elhagyni. Ez a barátokkal étkezés.

Akármit is írt ez a tanulmány, én nem hiszek abban, hogy ezt is ki kellene venni az életünkből. Sőt, többet kellene beiktatni. Inkább legyek pár kilóval súlyosabb tőle. De őszintén hiszem, hogy a jó társaságban elfogyasztott étel jobban kerül felhasználásra. Nem stresszelünk közben, hogy sok vagy kevés az adag, éhesek maradunk vagy túlesszük magunkat, hanem jól érezzük magunkat. Ilyen egyszerűen. Szerintem a franciák, olaszok és a többi, közös étkezésekről elhíresült ország lakossága sem azt mutatja, hogy ez rosszat tesz. 

Abban viszont igaza van mindenkinek, hogy a szebb, közelebbi kaja jobban vonzza a szemet, és ezáltal máris jobban felkészíti a gyomrot a befogadására, éhséget érzünk egy idő után és azt szeretnénk csak enni, amire előtte gondoltunk. Nálam ez egy érdekesen stimulálható dolog, csináltam hozzá egy kis kísérletet. Semmi atomfizika, csak egy játék.

Szoktam jógára járni, mert a térdem miatt jobb, ha egy időre lassítok és nem futással próbálkozom, mert a túlsúly tönkreteszi a térdízületeket. A kora reggeli jóga előtt nyilván már nem szabad enni, ezért mire kiszabadulok, mindig a szemközti pékségbe mentem kávéért és egy (vagy kettő) csokis croissonért. Aztán rájöttem, hogy nemhogy fogynék, de megint felszedtem pár kilót. Amikor nem jógáztam, sokkal kevesebbet ettem reggelire. Gondoltam, kipróbálom az átállítást. Amikor jóga alatt a croissonra gondoltam, utána egyszerűen elképzelni sem tudtam más kaját. És ez így természetes, hiszen a megfelelő gyomorsav termelődik hozzá. De!

Nagyon szeretem a narancsot. Nem mindig és nem mindet, de a spanyol narancsért odavagyok, ami finom édes, zamatos. Egyik reggel vittem magammal, és amikor csak eszembe jutott a croisson, gyorsan és tudatosan a narancsra gondoltam, ahogy a leve kicsorog, ahogy beleharapok egy édes gerezdbe. És láss csodát, jóga után nemhogy a pékségbe indultam, hanem alig vártam a táskámig eljutást, máris elkezdtem a narancsot. :) És mire kiértem a jógastúdióból, már csak maximum a kávéra vágytam, de ha az elmaradt, a gyomrom és a fejem nem jelzett hiányt.

Szóval fontos, hogy tudatosan a megfelelő irányba tereljük magunkat. 

Akkor pár dolog, amiket én összeszedtem:

• kisebb tányérból kell enni
• keveset kell kiszedni, inkább többször, mert az agyunk akkor hamarabb hiszi el, hogy már eleget ettünk
• közel az egészséges ételeket tartsuk, pl kisrépát, szeletelt uborkát, almát - azt is el fogjuk fogyasztani
• tudatosan a jó ételekre kell gondolni, de ehhez ki kell találni, hogy az nálunk mi (fontos szeretni, akkor könnyebb átszokni!)
• ne nézegessünk édességeket, mert még ha megtartóztatjuk is magunkat, sokkal nehezebb lesz a napunk
• ne féljünk barátokkal többet enni, mert a stresszmentesen elfogyasztott ételek szerintem (!) kevésbé hízlalnak
• ne legyünk túl szigorúak magunkkal! Ha egy nap ettünk olyat, amit "nagyon nem kellett volna", a nap akkor sem ment kárba. Majd figyelünk legközelebb, és lehet, hogy akkor épp a lelkünknek szüksége volt a megerősítésre, hogy nem épp koplalótúrán vagyunk és elégedett legyen. Nem kell túlbonyolítani!

Én szép lassan elkezdem már a figyelést. Nem úgy, hogy holnaptól (azon úgyis mindig csak mosolyogni tudok), és nem is úgy, hogy most, hanem szépen-lassan, tartósan. :)

Egyik ismerősömnek említettem, hogy szeretnék életmódot váltani és nem igazán tudom, hogyan álljak neki.

Tudni kell, hogy én az ismerőseimet kétféle kategóriába tudom sorolni. Az egyiküknek nagyon könnyen megy az étkezés, semmi kihívás nincs számukra abban, hogy csinosak, sportosak, vékonyak legyenek egyszerre, és eszükbe sem jut lemondani az olyanokról, mint az éjszakai pizzázás. Nagyon kedvelik őket a társaságokban, mert hiányzik belőlük az a fajta görcs, ami a másik típusra jellemző.

A másik típus. Nos, én ide sorolom magam. Mindennapi gond, hogy nem nézek ki jól, egy ruha nem jön rám, hogy kezdeni kellene valami magammal... Én is sok diétát kipróbáltam már. Végigcsináltam (többé-kevésbé) a 90 napos diétát, de nekem sajnos nem használt, pár deka ment csak le. De mennyit szenvedtem érte! Kipróbáltam 3 hetes hús-saláta diétát is. Ez meglepően könnyen ment, eredményes is volt, de aztán vége lett a három hétnek, jött a tél és én visszaálltam a rossz szokásokhoz. 

Szóval nem ismeretlen számomra az, hogy mit jelent küzdeni egy kicsit jobb alakért, egy kicsit könnyebb mozgásért. Sportoltam, de mondjuk a futást nem is javasolják ennyi plusz súllyal, az úszás nálam nem fogyaszt, a biciklizés meg időjárástól függ, hogy tudom-e hol tárolni épp a biciklimet, stb.

Szóval ez a bizonyos MÁSIK csoport... A legjellemzőbb vonás, hogy minden nap, minden órában tudatában vagyunk annak, hogy nem vagyunk tökéletesek, minden étkezésnél vagy nem esszük, amit szeretnénk, vagy végig tudatában vagyunk, hogy nem kellene azt és annyit, maximum nem törődünk vele.

Szerintem az első csoporttól kell ellesnem pár technikát. És ez a bizonyos, kezdéskor említett ismerős köztük van. Meg kell jegyeznem, hogy nem volt mindig köztük, ő is második csoportos volt, de átjutott. Ez egy biztató gondolat nekem. :)

Vele beszéltem és azt mondta, nála a legtöbbet az számított, hogy olvasta valahol, hogy többször keveset kell enni. Ennek a kevésnek a mérőszáma a saját porció, ami a két tenyered közti térfogat. A tenyereidet fordítsd felfelé, érintsd össze őket a kisujjak mentén, a hüvelykujjadat zárd a többi mellé, majd formálj az egészből egy kis tálkát. Na, ez a te adagod egy étkezésre. 

Ez alapján mindegy, mit eszel, a lényeg a mennyiség.

Ezzel azért tudnék vitatkozni, de egy tippnek nem rossz, sőt, sok étkezésnél, amikor bajban leszek, hogy a hal mellé mondjuk mennyi rizst vehetek ki, erre fogok gondolni. 

Úgy gondolom, egy életmódváltás elkezdéséhez több dolog megfontolása is szükséges. Hogy miért van ezekre szükség? 

Nos, ez nem egyszerű dolog. Nem egy diéta, amit csak egy ideig szeretnél csinálni és addig foggal-körömmel kitartasz mellette, ha van benned elég lelkierő. Nem is csak egy kitűzött súly, amit akármilyen pótlékok szervezetbe juttatásával elérhetsz. Most leszögezném - sem a rövidtávú, "fogyjunk gyorsan sokat" módszerekben nem hiszek, mert egészségtelennek tartom őket a szervezet számára; sem az természetellenes adalékokban, hiszen minden, ami kell, pont hogy elérhető közelségben van. Ezek meglátása pedig egy olyan képesség, amit valahol elhagytunk az út során, és most ismét meg kell tanulnunk használni a szemünket ilyenekre is.

Ez egy hosszútávú cél. Életmódváltás tarthatóan.

Akkor jöjjön itt, hogy én miket is akarok átgondolni.

1. Milyen irányba szeretnék változtatni? - Vékonyabb? Egészségesebb? Magabiztosabb? Sportosabb? 
2. Mit vagyok hajlandó érte feláldozni? - Mindenkinek vannak gyengéi. Ha ezeket teljesen és azonnal kiszedjük, borítékolhatjuk, hogy sokkal nehezebb lesz tartani, rossz esetben megutáljuk a váltást és visszatérünk előbb-utóbb a rossz szokásokhoz.
3. Hogyan tudom majd tartósan megszokni? - Nem szabad túlzottan erőltetni. Az életem lesz, szeretnem kell!
4. Mi kell ahhoz, hogy ne hagyjam abba?  - Motiváló tények, gondolatok összeszedése.
5. Tippek és trükkök ismerősöktől. - Nem az első leszek, aki ezt megpróbálja, hát miért érezném magam egyedül? Sok jó ötlet született már azoktól, akik ezen túl vannak, érdemes utánakérdezni vagy olvasni. 

Ezeknek a megválaszolásával az ember felkészül arra, hogy változtatni fog. És az, hogy felkészülten és lelkesen kezdjük el, mindennél fontosabb!

A következő bejegyzésekben ezekből szemezgetek majd. Ha vannak ötleteitek, megjegyzéseitek, tőletek is szívesen várom az ihletet! :)